Kicsi a könyvekhez? Ezt csináld!

Képzeljétek, ezt a bejegyzést eredetileg a Momz app blogjára írtam – ám mivel sokat emlegettem az évadnyitó Varázsvilágok epizódban, úgy gondoltam, megosztom itt is. Már csak a „kicsi Samu”-fotó miatt is 🙂 Szóval olvassátok, böngésszétek örömmel, most már itt, a Bukkancs-blogon!

Ritka az a totyogó, aki egyszer csak úgy dönt: mától márpedig odavan a mesékért!

Három könyvfaló gyermek anyukájaként első kézből volt szerencsém tapasztalni, hogy nem egy útja van az olvasóvá nevelésnek: a nagylányom kétéves kora előtt sosem tolerálta az esti meséket, a nagyobbik fiam viszont már pár hetesen is tágra nyílt szemekkel hallgatta, ahogyan olvasok a (addigra már jóval könyvkedvelőbb) nővérének.

A kisebbik fiam meg – nos, ő 20 hónapos koráig konkrétan elhajította magától a könyveket, bármit is kínáltunk neki. Aztán egyik éjszaka huss!, megtörtént a pálfordulás, azóta pedig saját könyvespolca van, ahová boldogan lehuppan akár egyedül is, és tízpercekig böngészgeti lapozóit.

Tehát egyenrecept nincs, annyi szent. “De valamit mégiscsak csinálni szeretnék, hogy megszeresse a könyveket!” – fakadt ki nekem egyszer egy féléves babáját tologató anyuka. “Babakönyveket vegyek neki? Kontrasztos kártyákat? Ti annyit olvastok, szerinted mit kéne?”

Megígértem, hogy gondolkodni fogok rajta – úgyhogy most neki, és minden hasonlóan aggódó anyának küldöm az alábbi három ötletet, amivel a könyvek világát közelebb hozhatjuk a babáinkhoz (akkor is, ha még kicsik a meseolvasáshoz)!

1) Ha a nagyok olvasnak, a kicsik is fognak

A jó példa ragadós, ugyebár – vagyis, ha a mi kezünkben könyvet lát az aprónép, ők is meg akarják majd kaparintani a sajátjukat. (Vagy a miénket…) Logikus, hiszen annyi mindent lesnek el tőlünk: mi vagyunk az egész világuk azokban az első, összebújós hónapokban, utána meg évekig még játékot is csinálnak abból, hogy utánozzák a nagyokat! Szóval telefon helyett alkalomadtán vegyél elő egy könyvet, magazint, müzlisdobozt, a babád szeme láttára olvasgasd kicsit, és garantálom, hogy nemsokára ő is ugyanezt fogja tenni.

2) Könyv, mint játék, album, kisdob

Ahogyan egy építőkockát is mindenféle izgiségre lehet használni az építésen innen és túl, úgy egy jó könyvet sem csak olvasni érdemes. Hát még ha napjaink gyerekkönyveire gondolunk: egyik szebb és színesebb, mint a másik! Úgyhogy tottyanj le bátran a babáddal a kanapéra, és lapozgassatok végig együtt egy jó kis mesét (olvasás nélkül, csak a képeket csodálva), doboljatok a borítóján együtt, vagy építsetek néhány babakönyvből házikót – manapság annyira vaskos kartonból csinálják ezeket a lapozókat, hogy egy-egy lelkes rombolást is kibírnak, szóval csak bátran!

3) A rágható könyvek varázsa

Mondtam az elején, hogy a nagylányom kétéves koráig nem volt egy nagy könyvfaló – pedig de, a szó legszorosabb értelmében az volt, ugyanis fogzójátéknak használta a meséit! Ez ugyan engem nem zavart (sőt, most is elönt a nosztalgia, amikor egy rágott sarkú könyv kerül a kezembe), de ha téged igen, az is teljesen rendben van: csak szerezz be néhány olyan gyerekkönyvet, amiket – csúnyán mondva – nem sajnálsz, és hagyd őket szerteszét a lakásban! Meg, persze, az “igazi” könyveket is: minél többet látja őket a gyermek, annál előbb épül be a tudatába, hogy a könyv egy állandó része az élet sodrásának.

Természetesen, ahogyan egyre nőnek a csemetéink, több dolgot is bevethetünk majd az olvasóvá nevelés céljából (a rendszeres esti mese például, ha megért már rá a babánk, tényleg egy fantasztikus dolog!), de ezzel a néhány ötlettel már egészen apróként is megágyazhatunk a későbbi könyvimádatnak. Én csak annyit mondok: nálunk bevált, mostanra mindhárom gyerkőc odavan a gyerekkönyvekért, az iskolás, az ovis és a bölcsis is állandóan azokat forgatja – úgyhogy sok sikert, és elő a könyvekkel! Nem fogod megbánni.

(Eredeti megjelenés: 2022. június 17.)