Sok kicsi szószba megy

Számos szülőpajtás vitatkozik manapság azon, mennyi önbizalmat érdemes egy gyerekbe nevelni.

“Ha túl keveset, akkor nem viszi majd soha semmire!”

“Ha túl sokat, csak pofonokat kap majd a világtól (és NEM VISZI SOHA SEMMIRE)!”

Nos hát. Nem vagyok nevelési szakember, szülőből is csak a gyakorló fajta, egyelőre viszont azt súgják az anyaösztöneim, inkább ültessek túl sok önbizalom-csírát Cucuékba, mint túl keveset – merthogy igenis szeretném, ha azt éreznék: ők is meg tudják változatni a világot, ha szükséges.

Pont úgy, mint Mici ebben a kertes csudamesében! Márkó bácsi kertje: Mici megmenti a világot már hónapok óta velünk lakik, sőt, a mesét életre hívó, senkinek-sem-kell-bemutatni Agócs Írisszel még egy élő beszélgetésünk is volt róla, amikor tavaly ősszel megjelent; most viszont annyira húsbavágóan aktuális, hogy akárhányszor a kertünkre nézek, eszembe jut Mici, Márkó bácsi és persze Írisz (no meg persze fordítva, ha a kertre nézek, berémlik a mese is)!

A mesének a hátteréről, a valóságban is létező Márkó bácsiról és permakultúra-missziójáról a beszélgetésben mesélt Írisz, úgyhogy itt inkább a könyvről való szubjektív benyomásunkat gondoltam feljegyezni: már a kézbevételkor éreztem én is, Cucu-Benu is, hogy kivételesen gyönyörű kiadvány ez, a borító, a papír, meg természetesen a grafika is tiptop-minőségű, ami miatt viszont külön kíváncsi voltam rá, az a mese (jobb szó híján) tanító szándéka volt.

Sokszor beszéltem már arról, hogy az ún. “érzékenyítő” vagy tanító mesék gyakran sikerülnek kissé, khm, didaktikusra – mint amikor azzal magyarázod, miért egye meg a gyereked a brokkolit, hogy “mert jó neked, és kész!”. Ebben a mesében viszont Mici nem azért mesél Márkó bácsi kertjéről, mert annyira nagyon tudatában lenne az ökológiai előnyeiről, vagy mert meg akarna győzni róla mindenkit, akivel találkozik… Hanem azért, mert érdekes. És tényleg! Hát milyen már az, hogy pizzaszósz-ágyás?!

Nálunk Benu a nagy kertész, ő “segít” nekem az ültetésben, és épp tegnap mesélte büszkén az apjának, hogy ő igaziból “kertészszuperhős” akar lenni, ha az úgy oké. És képzeljétek, nekünk is van pont ilyen vödrünk, mint itt a fenti képen, csak a miénk piros, és kicsit már girbe-gurba – de csakúgy, mint Mici, Benu is abban gyűjti néha az esővizet locsoláshoz.

Miért mesélem mindezt? Mert pont ez az életszagúság, társulva az előbb említett gyermeki csodálkozás és izgalom mellé: ezek emelik Márkó bácsi kertjét klasszisokkal a szokásos “tanító” mesék fölé.

És mielőtt bárki megijedne: nemcsak “kerteseknek” szól ám ez a mese! Persze, Márkó bácsi kertje igazi kert (és még milyen!), de a mese második felében Mici bazsalikomos ültetése bármelyik balkonon (vagy akár beltéri cserépben) kivitelezhető – szóval ha az esti mese olvasása után az ifjúság olthatatlan vágyat érezne a palánta-nevelésre, másnapra könnyen be lehet ütemezni hasonló kertészakciókat!

Egy szó mint száz: tavasz van, zsonganak a virágok és hemzsegnek a zöldek, úgyhogy ha bármikor, most érdemes igazán Micivel együtt barangolni egyet Márkó bácsi kertjében! Le a kalappal Írisz és a Pagony kiadó előtt, mi már biztosan tűkön ülve várjuk Mici következő világmentő kalandját…


Könyv: Márkó bácsi kertje: Mici megmenti a világot, Agócs Írisz, Pagony, 2021.

Korosztály: 4+

A könyvet recenzióra kaptuk a kiadótól, ezúton is köszönjük!

Hozzászólok

(Az ímélcímed nem lesz nyilvános.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .