Figyelem, népszerűtlen vélemény következik: utálok kempingezni.
Gyerekként Európa legszebb helyeit jártuk körbe a családommal, előtte dugig megtömve az obligát síboxszal (!) ellátott autónkat, hogy aztán heteken keresztül sátrazhassunk Rómában, Szardíniában, a Riviérán…
Egyik gyönyörűbb, mint a másik, nekem viszont legalább ilyen erős emlékként maradt meg az is, hogy a kempingjeink vizes blokkjai MINDIG piszkosak voltak, a sátorban a felfújhatós matracunk MINDIG leeresztett, és reggelre MINDIG a földön ébredtem – meg hogy retttttttenetesen sok időt töltöttünk autóban, ahol egy idő után már olvasni sem lehetett, olyan hányingerem lett a hegyeken felfelé kanyargó (egyébként csudaszép!) szerpentinektől, amit aztán később csak a reggeli rosszullétek übereltek.
Ámde úgy tűnik, Philip Waechternek, a Hurrá, nyaralunk! alkotójának sokkal kellemesebb emlékei maradhattak a családi sátortúrákról, mint nekem – és azokat jól tele is szőtte könyvének minden egyes oldalát, kezdve a főhős-kisfiú örömével, aki úgy zsibong az áció-káció-vakációtól, ahogyan csak egy gyerek* tud, az ismerősen bonyolult autóba zsufizáson keresztül a szuvenír-vásárlásig és közös hullócsillagnézésig, amivel még az én anti-kemping szívemből is előcsalt néhány nosztalgia-morzsát, amikor Benuval együtt lapozgattuk ezt a képregény-mesét.
Merthogy – remélem, a képekből is látszik – nem valami “klasszik” mese ez, hanem félig-meddig képregény, kiszólásokkal és címkézésekkel; és azt kell mondjam, ez a formátum szuperül tükrözi a családi vakációk formabontását, szabadságát, vagy épp (háromgyerekes szülőként talán okkal mondhatom:) ziláltságát! A kedvenc részeinket befotóztam, de ha az egészre is kíváncsi vagy, ebben a videóban kedvesen “meganimálta” az egészet a Pagony, már majdnem érezni a homokízt és tengerszagot, ami a könyvet is átjárja 🙂
Szóval fogadjátok szeretettel így a nyári naplementében – vagy inkább a nyár naplementéjében? – ezt az ízes-bájos kis mesebeli nyaralást, amivel még az én szívembe is visszahozták a családi kempingezéseink csudábbik emlékeit. Benuról és Cucuról nem is beszélve, akik, ahányszor elővesszük ezt a könyvet, megkérdezik, hogy és mi mikor megyünk sátrazni a tengerpartra? (Bazsi férjem ilyenkor rám néz, én meg sóhajtok egy nagyot, és arra gondolok: ha eleget olvasom ezt a könyvet, talán egyszer kipróbálhatjuk. Talán. Síbox nélkül, sok-sok párnával. És domesztosszal.)
*Ugye, mint tudjuk, a szülők vakációja inkább szeptember elsején kezdődik. Már ha egyáltalán 🙂
Könyv: Hurrá, nyaralunk!, Philip Waechter, Pagony, 2021.
Korosztály: 3+
Ezt a könyvet recenzióra kaptuk a kiadótól, ezúton is köszönjük!