…akkor elmondaná, valójában nincs is olyan, hogy SÖTÉT, mert van inkább sötét és kevésbé sötét, meg sok-sok színes szötymöty, ha nagyon nézni próbál az ember valamit a dunyha alól, de abszolútértékű sötét voltaképp nem létezik, és egyébként is, ha a sötétről van szó, nincs itt semmi látnivaló, kéremhaladjanaktovább.
Aztán hozzátenné, hogy na de a DÁNIEL ANDRÁS, ő mindezt tudja már, és meg is írta egy iskolásgyerek mesemonológja formájában, hogy mi felnőttek is megtudhassuk belőle, gyermekeink mit gondolnak a sötétben – merthogy kissé bizarr dolgok perdülnek elő az apró szemhéjak mögül lámpaoltás után, az már biztos!
…És mindez csak egy hosssssszú, irodalmiaskodó (?) felvezetője annak, hogy eláruljam: hiperszuper-méretű kedvencünk lett Cucuval a Nincs itt semmi látnivaló!, amit már megjelenése előtt is nagyon vártunk (értsd: jómagam), és, amióta megérkezett hozzánk, rendszeresen bújunk esténként (értsd: jómagam, Cucuval összebújva).
Ez a gyermeknyelven írt expozé arról, mi minden történik akkortól, hogy leoltjuk a lámpát lurkóinknál, addig, míg el nem alusznak, szerintem unikum a négyzeten: nemcsak témája (és stílusa) miatt, ami természetesen tízpontos, hanem a grafikák okán is, a sötét háttérből felvillódzó színek és figurák ugyanis elég konkrétan beleégetik magukat az olvasók-hallgatók retinájába, nálunk legalábbis így történt 🙂
(Arról nem is beszélve, hogy Andy Warhol és egyik saját kedvenc festőm, Joan Miró is felemlíttetnek benne szóban-képben! Ilyet azért más mesében még nem láttam! *vastaps*)
Szóval köszönjük szépen a Pagonynak, hogy ismét egy különlegesen egyedi kiadvánnyal rukkoltak elő, és persze a szerző-illusztrátor úrnak is, hogy beavatott minket ebbe az igazán méltó rejtélybe – azért legközelebb, remélem, a dackorszakról kapunk majd hasonló belső monológot, mert nálunk mostanában ott is elkél a tolmácsolás 😀
Könyv: Nincs itt semmi látnivaló!, Dániel András, Pagony, 2020.
Korosztály: 6+
Ezt a könyvet recenzióra kaptuk a kiadótól, ezúton is köszönjük!