Nem egészen egy hónapja, amikor Agócs Írisz krumplis könyvbemutatóján jártam a Bartók Pagonyban, a lezajlott esemény után odaléptem a kasszához, és az egyik szuperkedves Pagony-ladytől megkérdeztem, ugyan hol tartják a Janó-és-Janka-könyveiket?
A hölgynek felcsillant a szeme, odasietett a második könyvszigethez, és miközben húzta elő nekem a (valóban kissé rejtekező) Janó-és-Jankákat, azt mondta: úgy örül, hogy ezeket keresem, mert nem ismerik elegen! Pedig milyen szuperek!
Én pedig – Samuval a hasamon, maszkkal az arcomon és a hazai irdatlan kánikula fogságában – nem álltam neki magyarázni, hogy pedig képzelje, nekem hónapok óta ajánlják ezt többen is itt az Instagram berkein belül, és égek a szégyentől, hogy csak most jutok el addig, hogy beszerezzem!
Merthát azon túl, hogy ugyanaz az Annie M. G. Schmidt – Fiep Westendorp páros áll Janóék mögött, akik Szutyoksáriért is felelnek – és emiatt látatlanban is pluszról indítanak a saját, belső mesés sikerlistámon – , ezek a könyvek tényleg egyszerűen tündériek. …Vagy inkább tündérien egyszerűek? Határozottan a mindennapokról szólnak, azokról a csip-csup eseményekről, amelyek annyira hatalmasra nőnek lurkóink életében: ebben az őszi kötetben például almaszedés, képvagdosás, jégesőnézés és pocsolyában ugrálás kerül terítékre a mesékben, csak hogy néhányat említsek…
(Ebben egyébként a híres-hírhedt AnnaPetiGergő-mesékre emlékeztettek engem első olvasáskor, még ha stílusban eléggé más is a kettő!)
Ami pedig Cucuékat illeti: o-da-van-nak értük, komolyan! Mindketten, Benu is, pedig kevesebb a kép, mint a hároméveseknek szánt könyvek nagyjában – mégis, a történetekben szerintem ő is, Cucu is magukra ismernek, szóval jelenleg a Hundpromenaden (*kacsint*) után ez náluk az egyes számú favorit.
Tehát ha olyan mesét kerestek, amely tökéletesen beleillik a manapság oly gyakran emlegetett “lassú/egyszerűbb gyermekkor” égisze alá, ebben biztosan nem fogtok csalódni! Tanévkezdő ajándéknak is szuper lehet – végülis, avart rugdosni ugyanakkora móka ovi- vagy iskolakezdés után is, mint azelőtt, nem?
? ESŐSZAGÚ MEGLEPI ?
…Bár messze nincs a csodálatos Annie M. G. Schmidt szintjén, az őszi időre való tekintettel – no meg Aprafatinka közelgő bemutatója okán ? – gondoltam, megosztom itt veletek egy régebbi mesémet, amit eddig CSAK a Bukkancs-levél feliratkozói hallgathattak! Nem lesz mindig itt, úgyhogy mielőbb hallgassatok bele – sok-sok boldog locspocsolást Nektek! ?