Ha valaki azt mondja neked: “csendeskönyv”, mire gondolsz? Egy anyagból készült, csupa-szín (és csupa-szív) babakönyvre, mint például ez? Vagy egy olyan mesére, ami félórákra (!) is leköti csemetédet, pedig még szöveg sincs benne?
Én, bevallom, a második csoportba tartozom. Babakönyvekben sosem voltam túl erős, ellenben ha meglátok egy mesét, ami csak gyönyörű grafikák által mond el egy szabadon értelmezhető történetet, madarat lehet velem fogatni! Vagy akár tortát (lásd lejjebb :))…
Ezekből az alkotásokból hoztam most egy csokorravalót nektek: van köztük új és régi, magyar és külföldi, szóval szemezgessetek bátran! 🙂
Sven Nordqvist: HUNDPROMENADEN (Opal)
Erről az egyedülállóan szép könyvről már posztoltam Instagramon: a Pettson és Findusz-könyvek szerzőjének egy valamivel bizarrabb, de annál lebilincselőbb műve, amit Cucuék annyit „olvasnak”, hogy egy helyen már el is kezdett szakadozni kicsit, de az első szívbaj után arra gondoltam, oké, ennyi baj legyen, ha gyerekként én kapom kézbe ezt a gyönyörűséget, én is biztosna tönkregyűröm, na.
Egy mágikus vidéken keresztülsétáló kisfiút és nagy kutyatársát kísérhetünk végig a lapokon, ahol a katicák emberméretűek, egy partmenti várban a konyhakirály lakik, a régiség-bolt pedig a világ legjobb gyerekszobáját takarja! Tényleg és szívből csak ajánlani tudom.
Rófusz Kinga: OTTHON (Vivandra Könyvek)
Ha van a világon szívfájdítóan szép könyv, ez bizony az – egy család költözését élhetjük át benne, melyet a természet indás motívumai járnak át, mindezt Rófusz Kinga sajátosan káprázatos stílusában. (Egyúttal ez volt a legelső Vivandrás könyvünk, és azóta megtanultam, a művészien szép mesekönyvek az ő specialitásuk! #nemreklám <3) Az élményeinket itt írtam meg róla, azóta is állandó lakosa a könyvespolcunknak: igazán világszínvonalú darab.
(Ha nem bírod kivárni, hogy mikor jön szembe veled egy boltban, itt megnézheted a könyv alapján készült animációs kisfilmet, ami legalább annyira mestermunka, mint maga a könyv!)
Thé Tjong-Khing: HOVÁ TŰNT A TORTA? (Digitanart Stúdió)
Ongjerth Hanna barátnőmtől kaptuk ezt a (német) kiadványt még múlt nyáron, amikor épphogy-de-mégis sikerült egymást családilag elcsípnünk (pedig egyikünk Berlinben, másikunk Dél-Svédországban lakik, szóval „fehér holló” szintű ritkaság az ilyesmi :)). Azóta mindig rá gondolok, ha kézbe vesszük – és gyakran kézbe vesszük, merthát szuperjó mesekönyv ez!
Miért is? Egy elcsent torta kalandos útját izgulhatjuk végig benne, de ezzel párhuzamosan még legalább négy másik történet is zajlik benne, kicsit mint a Love Actuallyben, csak britpop és Keira Knightley nélkül. Nálunk Benunak lett nagy kedvence, böngészőnek is legalább olyan jó, mint (csendes)könyvnek, így hát ezt is csak ajánlani tudom!
Maros Krisztina – Szabó T. Anna: MILYEN SZÍNŰ A BOLDOGSÁG? (Pagony)
Kakukktojás ez a csudikönyv, legalábbis ami ezt a gyűjtést illeti – a többivel ellentétben itt igenis VAN szöveg az oldalakon, bár úgy tűnik, nem volt ez mindig így! A 2017-es nemzetközi Silent Book Contesten még „csak” a képek mesélték el, mennyi árnyalata van a boldogságnak, Szabó T. Anna álomba ringató verssorai aztán később kerültek a lapokra. (Hozzánk mindenesetre már így érkezett, és annyira szerettük, hogy a Bukkancs indulása után ez volt a második könyv, amit megosztottam veletek!)
Már csak ezért is erősen kötődünk hozzá, no meg mert Cucu újabban nagyon nyit a (gyerek)versek irányába– talán ez indította el őt az úton cirka három évvel ezelőtt? 🙂
Karin Cyrén: MARATON (Lilla Piratförlaget)
Végül, de cseppet sem utolsósorban itt van ez a svéd kuriózum: ha a Hundpromenadenre rámondtam, hogy bizarr, ezt mondjuk inkább groteszknek, mert kedvesen, gyerekesen groteszk, de mégis az! Egy csapat futó egész napos maratonját kísérhetjük végig, ahol van, akit kicsit megkóstolnak a zebratigrisek, vagy akit lelőnek őrült remeték, de olyan is akad, aki pucéran, de feketére festve futja végig a versenyt…
A végére azért mindenki összeszedi magát, még a sebesültek is felkerülnek a dobogóra, úgyhogy megtörténik az oldás (mármint nekünk, olvasóknak) – hogy Benu és Cucu mennyire imádják ezt a könyvet, itt megírtam, de őszinte leszek, kell hozzá egy adag skandináv tolerancia 😀
Hát ennyi az annyi – ha valamit kihagytam, sikítsatok a kommentekben (Kun Fruzsina Csóka és Verébje például kimaradt, mert nem találom, pedig az is annyira szuper)! Meg hát áruljátok el ti is, mennyire kelendőek nálatok az ilyesfajta csendeskönyvek? Nagyon, kicsit, vagy semennyire sem? (Azért magamtól az elsőre szavaznék :))