A szép, a jó és az örök

Psszt! Íme egy kis háttértitok: novemberben lesz négy éve, hogy ide-oda firkálom a véleményemet napjaink legjobb gyerekkönyveiről 😱

A kezdetek kezdetén, cirka húsz (!) mesével Cucuék gyerekszobájában, azt sem tudtam, Boribon és Maszat miben különböznek, Lázár Ervint miért nem élvezi úgy a totyogóm, mint mondjuk a Kippkoppot, és hogy tejóég, kievickélünk-e valaha a Mesebolt-korszakból, mert ha nem, bérelnünk kell helyettem egy főfoglalkozású lapozó-olvasót!

…Ma már persze bölcsebb vagyok ennél: egyrészt tudom, teljesen felesleges lapozó-olvasót keresni, mert mire hozzánk érne, Samu már úgyis másba szeretne bele (hesteg ofkorsz), másrészt viszont kitanultam a hazai gyerekirodalmi szcéna alapsodrásait. Gyerekkori kedvenceidet keresed? Valószínűleg a Móránál találod őket! Inkább kortárs szerzők alkotásaiba kóstolnál? Nézz körbe a Pagonynál! Magamban minden kiadónak adok egy eposzi jelzőt, és emiatt is örülök annyira, hogy most a képen látható három könyvet oszthatom meg veletek: mert a Csimota Kiadótól kaptam őket, akiknek a jelzője, legalábbis az én fejemben, a “kivételes”.

Miért? Mert a könyveik nemcsak képileg-szövegileg nívósak, hanem tipikusan kerülik a tömegtémákat, sőt, néha akár formabontónak is mondhatnánk őket (lejjebb láthatjátok majd, mire gondolok) – nem a trendkövetésre, hanem az ízlésalkotásra törekszenek kiadványaikkal, papírszínházaikkal, olvasóprogramjukkal, éljen-éljen! De további hadoválás helyett kukkantsunk bele inkább a három könyvbe: egyik szebb és jobb és “örökebb”, mint a másik.

Turi Lilla: Amire emlékszem

Nincsenek véletlenek: az elmúlt év során ez a harmadik Turi Lilla-fémjelezte kiadvány, ami kikeveredett hozzánk (az első Harcos Bálint A halandzsarablókja volt, a második meg Takács Zsuzsa Spirálfüzet-kötete). Ennek a fantasztikus képeskönyvnek nemcsak a grafikáit, hanem a szövegét is ő alkotta, és őszintén azt gondolom, minden családban elférne a nagypolcon: egy oldalról oldalra összefűzött gondolatmenetet mutat be, hogy az életnek mennyi apró emlékezetessége van, születésünktől egészen a halálunkig.

Ami tripladuplán különlegessé teszi ezt a könyvet, szerintem, az a tagadhatatlanul magyar “íz”, ami átjárja a képeket: a gondos szülő, aki elcsomagolja az ebédmaradékot a kollégista fiatalnak, a füles bögre az etetőszéken, a piros muskátli a nagypapa karosszéke mellett… Külföldön élő szülőként úgy örültem, amikor Benunak mutogathattam mindezeket olvasás közben, átörökítve ezzel is picit abból a kultúrából, amiből ő csak morzsákat kap évente. (Benu is, Cucu is örömmel hallgatják ezt a könyvet, egyébként – szóval nemcsak szülőknek jelenthet sokat!)

Ricardo Adolfo: Mini Mini

Avagy az “annyira meta, hogy már működik!” egyik legjobb gyerekkönyves példája 😍 Ez az inimini könyvecske ugyanis egy meséről szól, aki eleinte azt érzi, másnak kell lennie, hogy ő “igazi” mese lehessen, aztán a végére kiderül, hogy persze nem is, ő pont úgy jó (mese), ahogy van. Szóval az önazonosság a fő mondanivaló, amitől akár érzékenyítő mesének is lehetne hívni, de szerencsére nem az, mert ezzel a mese-motívummal úgy meg van bolondítva, hogy senki fia-lánya nem érzi azt, valami didaktikus üzenetet akarnának beletuszkolni holmi jót akaró felnőttek.

A kontrasztos képek már a Samu-korosztályt is jól lekötik, legjobban viszont Benunál láttam beválni (amikor a minimese dühösen elkiáltotta magát, nagyon is ráérzett a frusztrációra) – Cucut eddig csak egyszer-kétszer olvasgatta, dehát ilyenek ezek a nyolcévesek! Ők már mégsem annyira “minik”, mint korábban. Szerintem persze zseniális… Lehet, hogy legbelül én is mini vagyok?

Takács Mari: Bingaminga és a babkák

Férfiasan bevallom, hogy Bingamingának még csak egy maréknyi oldalát olvastuk, mert közben berobbant Cucunál a Potter-korszak: ám ameddig eljutottunk benne, az máris meggyőzött, hogy ez is kivételes egy kiadvány. Olyasmi nevekkel, hogy Bingaminga, Zaneka, Biloba és társaik, a nyelvész énemet fogta meg, Takács Mari karakteres fekete-fehér grafikái pedig a mélyen búvó, lelkes vizuálrajongót. Egy hangyányit talán bonyolultabb, mint amihez szokva vagyunk Cucuval, de az elején van egy karaktermagyarázó, ami sokat segít, a grafikák pedig ebben is szuper segítség, hogy könnyebben lehessen mindenkit beazonosítani!

A babkákig még nem jutottunk el – ők állítólag “a világmindenség pozitív gondolatai”, akik segítenek egyensúlyban tartani a világot, és annyira aranyos nevük van, hogy megbocsátom nekik, amiért ellopták az ötletemet (egyetemistaként ugyanis nekem is volt egy poszt-Twilight hangulatú könyvtervem, amiben a világbalansz volt a tét), egyébként is sokkal szebben hangzik, amit ők csinálnak, csak jussunk el odáig! Iskolás jutalomkönyvnek szerintem tökéletes ez a Bingaminga, ráadásul több része is van, szóval félig látatlanul is csak ajánlani tudom: már csak azért a kis versikéért is, amit szerencsére nem felejtettem el befotózni!


Könyvek: Turi Lilla: Amire emlékszem (2021), Ricardo Adolfo: Mini Mini (2021), Takács Mari: Bingamanga és a babkák (2020), Csimota Kiadó.

Korosztály: 4+, 4+, 7+

A könyveket recenzióra kaptuk a kiadótól, ezúton is köszönjük!

Hozzászólok

(Az ímélcímed nem lesz nyilvános.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .