Ritkán jut eszembe fejből mesélni.
…Nem is tudom, miért van ez, pedig közben nyilván szeretek meséket kitalálni – nagyon el vagyunk kényeztetve szebbnél szebb mesekönyvekkel, az biztos, ám emiatt igencsak el van lustulva a fejből mesélős izomcsoportom! (#champagneproblems ?)
Még szerencse, hogy nemrég írt nekem Betti a Moulin Roty magyarországi csapatából (aki egyben a hiperszuper Manubaba játékbolt megálmodója is!), hogy volna-e kedvünk ismerkedni a diavetítős meselámpájukkal? Szerintem mostanra már mindenki tudja rólam, hogy ha a „mese” szó benne van egy játék nevében, az nekem KELL, szóval örömmel igent mondtam, az elmúlt hónapban pedig többször is bevetettük itthon a gyerkőcökkel – ezeken a képeken pont Benut és Samut láthatjátok, mert Cucu inkább olvasós kedvében volt, de aggodalomra semmi ok, ő is épp eleget figyelte mostanában a falon megjelenő képeket!
Merthogy ez ennek a tenyérméretű meselámpának a titokzatos képessége: egy olyan (jobb szó híján) zseblámpát képzeljetek el, aminek a fejénél van egy kis nyílás, ahová pedig bepattinthatunk icipici képes korongokat. Ettől kicsit olyan lesz, mint egy hordozható diavetítő, a fejen lehet állítgatni a kép élességét, a korongokat pedig a hüvelykujjunkkal pörgethetjük tovább: mindegyik korongon 8 képecske van, ezek adnak ki egy „mesét”, a korongokat viszont hármas szettekben vehetjük, és mindegyik szettnek van egy témája, szóval egyetlen esti mese alatt könnyen végigmondhatunk három teljes mesét (vagy, khm, hatot, ahogyan mi szoktuk ?).
És hogy mi mit szóltunk hozzá? ? Nos, nézzük csak:
- Már az első kézbevételnél éreztem, hogy a meselámpa tervezői végig a gyerekek igényeit tartották szem előtt – súlyra könnyű, a színes műanyag borítás jól bírja a gyűrődést, a fénye pedig nem lézererős, szóval nem vakítja meg a lelkes ismerkedőket sem (emiatt természetesen akkor járunk jól, ha minél sötétebb helyen használjuk, különben nehezen vehetők ki a kisebb figurák a képeken).
- Nekünk az „egeres” mesekorongok a kedvenceink, részben azért, mert azokban van (francia) címkorong, de maguk a történetek is iszonyú kedvesek: egy „bosziegér” újrarendezi a hullócsillagokat az égen, vagy néhány varázslótanonc véletlenül békává meg zsiráffá varázsolják egymást, csak hogy a két legutóbb meséltet emlegessem ? (A címkorong nélküliek is szuperjók, persze! Épp csak kicsit keresni kell, honnan kezdjük a mesét.)
- A mesekorongok, a lámpához hasonlóan, szintén elég strapabírók ?, mint láthatjátok, a fiúk előszeretettel ismerkednek velük, és nem lesz nagy bajuk – az egyetlen kár, amit okoztunk rajtuk eddig, az néhány szösz egy-egy képen, de annak is megvan a maga retró bája ?
Ami még eszembe jut, az a hagyományos diavetítőkhöz képesti kényelem, hogy nem kell kábelekkel, kunkori diafilmtekercsekkel vesződni, hanem effektíve a markunkban tartjuk az egész folyamatot! Természetesen nem szidni akarom a régebbi diavetítőket, sőt, szerintem minden családban ott van a helye egynek, ám saját tapasztalatból mondom, hogy mennyiségekkel egyszerűbb így vetíteni mesét a falra/plafonra, mint a melegedő masinák segítségével.
És ami a legfontosabb: Benu is, Samu is (meg persze Cucu) rögtön megérzik a varázslatosságát annak, amikor használjuk a kis meselámpánkat. Benu előszeretettel segít mesélni is, Samut pedig a képek annyira lekötik, mint mondjuk cicákat egy fonálgombolyag ?, szóval már csak ezért az élményért is megérte megismerkedni ezzel a kis lámpacsodával! Nagyon köszönjük Bettinek, a Moulin Rotynak és a Manubabának, szerintem még hosszú ideig az esti meserotációnk részei lesznek ezek a varázslatos minimesék ✨
Ezeket a termékeket (azaz a meselámpát és a mesekorongokat) ajándékba kaptuk a Moulin Roty Magyarországtól – ezúton is hálásan köszönjük őket!