Mesék a zseblámpánkból

Ritkán jut eszembe fejből mesélni.

…Nem is tudom, miért van ez, pedig közben nyilván szeretek meséket kitalálni – nagyon el vagyunk kényeztetve szebbnél szebb mesekönyvekkel, az biztos, ám emiatt igencsak el van lustulva a fejből mesélős izomcsoportom! (#champagneproblems 🙈)

Még szerencse, hogy nemrég írt nekem Betti a Moulin Roty magyarországi csapatából (aki egyben a hiperszuper Manubaba játékbolt megálmodója is!), hogy volna-e kedvünk ismerkedni a diavetítős meselámpájukkal? Szerintem mostanra már mindenki tudja rólam, hogy ha a “mese” szó benne van egy játék nevében, az nekem KELL, szóval örömmel igent mondtam, az elmúlt hónapban pedig többször is bevetettük itthon a gyerkőcökkel – ezeken a képeken pont Benut és Samut láthatjátok, mert Cucu inkább olvasós kedvében volt, de aggodalomra semmi ok, ő is épp eleget figyelte mostanában a falon megjelenő képeket!

Merthogy ez ennek a tenyérméretű meselámpának a titokzatos képessége: egy olyan (jobb szó híján) zseblámpát képzeljetek el, aminek a fejénél van egy kis nyílás, ahová pedig bepattinthatunk icipici képes korongokat. Ettől kicsit olyan lesz, mint egy hordozható diavetítő, a fejen lehet állítgatni a kép élességét, a korongokat pedig a hüvelykujjunkkal pörgethetjük tovább: mindegyik korongon 8 képecske van, ezek adnak ki egy “mesét”, a korongokat viszont hármas szettekben vehetjük, és mindegyik szettnek van egy témája, szóval egyetlen esti mese alatt könnyen végigmondhatunk három teljes mesét (vagy, khm, hatot, ahogyan mi szoktuk 😅).

És hogy mi mit szóltunk hozzá? 😉 Nos, nézzük csak:

  • Már az első kézbevételnél éreztem, hogy a meselámpa tervezői végig a gyerekek igényeit tartották szem előtt – súlyra könnyű, a színes műanyag borítás jól bírja a gyűrődést, a fénye pedig nem lézererős, szóval nem vakítja meg a lelkes ismerkedőket sem (emiatt természetesen akkor járunk jól, ha minél sötétebb helyen használjuk, különben nehezen vehetők ki a kisebb figurák a képeken).
  • Nekünk az “egeres” mesekorongok a kedvenceink, részben azért, mert azokban van (francia) címkorong, de maguk a történetek is iszonyú kedvesek: egy “bosziegér” újrarendezi a hullócsillagokat az égen, vagy néhány varázslótanonc véletlenül békává meg zsiráffá varázsolják egymást, csak hogy a két legutóbb meséltet emlegessem 😇 (A címkorong nélküliek is szuperjók, persze! Épp csak kicsit keresni kell, honnan kezdjük a mesét.)
  • A mesekorongok, a lámpához hasonlóan, szintén elég strapabírók 🎉, mint láthatjátok, a fiúk előszeretettel ismerkednek velük, és nem lesz nagy bajuk – az egyetlen kár, amit okoztunk rajtuk eddig, az néhány szösz egy-egy képen, de annak is megvan a maga retró bája 😉

Ami még eszembe jut, az a hagyományos diavetítőkhöz képesti kényelem, hogy nem kell kábelekkel, kunkori diafilmtekercsekkel vesződni, hanem effektíve a markunkban tartjuk az egész folyamatot! Természetesen nem szidni akarom a régebbi diavetítőket, sőt, szerintem minden családban ott van a helye egynek, ám saját tapasztalatból mondom, hogy mennyiségekkel egyszerűbb így vetíteni mesét a falra/plafonra, mint a melegedő masinák segítségével.

És ami a legfontosabb: Benu is, Samu is (meg persze Cucu) rögtön megérzik a varázslatosságát annak, amikor használjuk a kis meselámpánkat. Benu előszeretettel segít mesélni is, Samut pedig a képek annyira lekötik, mint mondjuk cicákat egy fonálgombolyag 😆, szóval már csak ezért az élményért is megérte megismerkedni ezzel a kis lámpacsodával! Nagyon köszönjük Bettinek, a Moulin Rotynak és a Manubabának, szerintem még hosszú ideig az esti meserotációnk részei lesznek ezek a varázslatos minimesék ✨


Ezeket a termékeket (azaz a meselámpát és a mesekorongokat) ajándékba kaptuk a Moulin Roty Magyarországtól – ezúton is hálásan köszönjük őket!

Hozzászólok

(Az ímélcímed nem lesz nyilvános.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .