…Vagy persze mondhatnám azt is: csapj fel te is Pierre-nek, a Naphegy Kiadó lelkes böngésző-hősének, hogy aztán saját bőrödön tapasztald meg a Pierre-böngészők csudavilágát!
Hogy miért? Mert ebben a csudavilágban szó szerint (is) el lehet veszni, legyen szó Lagúnavárosról, Operavárosról vagy Labirintusvárosról (ez a három könyv jelent meg eddig): a mértani részetességgel megrajzolt varázsterepek hemzsegnek a különböző feladatoktól, bőven túlmutatva az olyan böngészők feladványain, mint mondjuk a szintén zseniális Kerek erdő, esztendő böngészőjében – ami persze kisebbekre is lett célozva, szóval gond egy szál se, no de itt tényleg négyzetre van emelve a „böngészőség”.
De kezdjük is az elején! Hogyan is ismerkedtünk meg Pierre-el?
Cucu és Benu először néhány éve, a lundi Stadsbibliotekban találtak rá a „városos” kötetre (én már csak így hívom, tisztes nevén az „A Labirintus-torony rejtélye”-ről van szó), és amikor hazahozták megmutatni, elsőként az jutott eszembe, hogy „egy ilyen szétesett könyvet hogy tarthatnak még a könyvtárban?!”
(Fotót sajnos nem csináltam róla, pedig komolyan mondom, nem láttam még ilyet.)
Aztán aznap este észrevettem, hogy Cucuék szokatlanul csöndesen görnyednek a könyv felé – de ekkor még mindig nem gondoltam róla túl sokat.
Tekerjünk előre néhány hónapot: édesanyám egyszercsak felhívott, hogy érkezett egy vékony, de HATALMAS könyv a nevemre a Naphegy Kiadótól, valami Pierre, tudok róla valamit? Én meg teljesen elámultam, hogy nemmmmmondja, hát Benu meg Cucu ODAVANNAK Pierre-ért, én még azt sem tudtam, hogy magyarul is kiadták ezeket a böngészőket! Úgyhogy amikor legközelebb otthon jártunk, végre kézbevehettem én is a legújabb Pierre-könyvet (ez volt „Az Égi Várkastély Titka”), és amíg a gyerkőcök falták a Túró Rudikat, átlapoztam gyorsan – most már kellő figyelemmel ? – és a következőkre jutottam:
- ez a böngésző tényleg más, mint a többi: legjobban talán a Where’s Waldora emlékeztet, de sokkal intrikusabb és varázslatosabb környezetbe emeli a keresendő dolgokat – kicsit mintha egy kincses térkép-szerű keresést ötvöznénk egy színes, zsúfolt, gyönyörűen rajzolt világgal!
- nagyon tetszik benne, hogy Pierre-nek van egy állandó társa, Carmen (hát még az, hogy a két főhős neve érezhetően különböző kultúrából jön, lám-lám, lehet erre figyelni mindenfajta didaktikus felhangok nélkül ?)
- ami meg szintén tetszik, hogy komplett történetbe helyezi a böngészést, nemcsak szavakkal, hanem vizualitásban is: befotóztam néhányat a könyvek „nemböngészős” oldalaiból is, hogy lássátok, azokat is milyen igényességgel alkották meg!
Ami a szétesett könyvtári könyvet illeti: hát igen, ez az egy hátránya megvan ennek a sorozatnak, hogy a minőséget nem kompromittálták a gyártásban sem, emiatt viszont nem a strapabíróbb, keménylapos böngésző-fajták sorát erősíti (mint például a szintén Naphegyes Állatkerti Böngésző), hanem csodatapintású, de azért szakítható papírból, amik azért ki tudnak válni helyenként a könyv gerincéből. Ám ez a tény senkit ne bátortalanítson el Pierre-től: az élvezhetőségen semmit nem ront az, hogy helyenként meglazult egy-két oldalpár, és könnyen korrigálható némi ragasztóval (nálunk legalábbis az volt)!
…Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy karácsonyra Cucuék megkapták a maradék két Pierre-könyvet is, amiket a Bartók Pagonyban vadásztam le, és nem kis munka árán rejtegettem előlük, miközben utaztunk haza az ünnepekre (merthogy tényleg eléggé hatalmasak ?) – azóta meg naponta előveszik őket ezek a könyvfalók, alig győzöm a nagyon is kíváncsi Samut távol tartani tőlük!
Szóval éljen Pierre, és persze Carmen, meg az összes labirintusnyomozó szerte a világon – ha nálatok (vagy benned! ?) is lakozik egy, most már tudod, mi(ke)t kell kézbevenni a sikerért…
Könyvek: Pierre, a labirintusnyomozó 1-3., Csihiro Maruyama, Naphegy Kiadó 2017-2020.
Korosztály: 4+
A haramadik könyvet (Az Égi Várkastély Titka) recenzióra kaptuk a kiadótól, ezúton is köszönjük!