Néhány hónapja megkérdeztem Instagramon, mégis mit szólnak ott ahhoz, hogy egy gyerekfestő-szakkör alkalmából a gyerekek (vagyis nálunk Cucu) művészminőségű festékeket kaptak?
Sokaknak tetszett az ötlet, néhányan viszont visszakérdeztek, hogy ezt mégis minek? Nem pazarlás egy hétéves gyereknek akvarell-papírt és igazi, pigmentdús temperát adni? Disznók elé gyöngyöt és társaik?
Nos hát: bár jómagam is „gyöngypárti” vagyok ?, értem a kérdést. Egy felnőtteknek tervezett művészeszköz (ecset, festék, vagy mondjuk színező…) sosem fog úgy állni a kicsik kezében, mint a nagyokéban. Ez azonban miért kell azt jelentse, hogy inkább butított, „gyerekes” eszközöket adjunk nekik?
Merthogy az elmúlt években saját szememmel láttam, hogy jobb minőségű anyagokból boldogabban alkotnak a gyerekeim. Igenis van különbség aközött, hogy egy százforintos gombfestékből mázolnak valamit a fénymásolópapírra, vagy mondjuk egy Stockmar vízfestékből húznak szivárványt a vastagabb papíron.*
És itt jön a képbe a Miniart! Merthogy, mint kiderült, nem vagyok egyedül ebben a gyermekkori alkotóvágy iránti érdeklődésemben – Bordás Andi, aki a Minimag, a Minipiac, és most már a Miniart (no meg egyéb, hús-vér porontyoknak is! ? ) szülőanyja, legalább ennyire hisz a JÁTÉK, a MŰVÉSZET és a MINŐSÉG intervallumában. És ennek szellemében válogatott össze néhány csuditerméket, amiket mi is kipróbálhattunk Cucuékkal – no de miket is?!
Itt vannak először is ezek a hiperszuper NUUKK tetoválások, amelyek amellett, hogy egyszerre cukkancsak és vagányak, vegánok is, sőt, munkahelyet biztosítanak berlini fogyatékosoknak is, szóval nnya! Még a kisbetűs részt is szeretjük ?
Aztán itt van ez az óóóóóóriási OMY óceános színező is, amiért annyira odavagyunk, hogy még egy reelt is csináltam róla, itt mégnezhetitek – egyébként is imádom a részletgazdag színezőket, de az, hogy ez még a tengerpartra is elvarázsolt minket Benuékkal, külön hatalmas piros pont!
Végül pedig az igazi kuriózum: kaptunk Anditól NUUKK porcelánmatricákat, amikről (ciki vagy nem) nem is tudtam, hogy léteznek! Gyerekként mit össze nem szenvedtem az üvegfesték-kontúrokkal, ha karácsonyi bögréket készítettem a nagyszülőknek ?, ehhez képest ez egy sokkkkal fájdalommentesebb módszer: felrakod a (vízbe áztatott) matricát, száradni hagyod, kisütöd, voilá!
Mindhárom gyereknek csináltunk egy-egy bögrét, amikre azóta is vigyázunk, mint a hímes tojásokra, nézzétek csak:
Szóval nnya! Hogy az előző gondolatmenetemre varrjak csomót („értitek a képes beszédem?” ?), csak ennyit mondok: hiperszuper élmény volt Cucu-Benuval a játék-gyerek-művészet közös háromszögében tobzódni ezekkel a Miniart-csodákkal, csakúgy, mint a gyerekfestő-szakkör idején, vagy amikor a Stockmar-ceruzákat használjuk, vagy igaziból bármikor, amikor butítás nélküli eszközökkel hagyjuk, hogy a gyermeki kreativitás szabadon szárnyalhasson.
Tényleg, őszintén gondolom, hogy ez fontos dolog. Mesélek még róla máskor is, ígérem, de most futok én is színezni – mit gondoltok, vajon kinek a sarka fog először elkészülni a színezős poszterből? ?
* Mielőtt bárki meglincselne: tudom, hogy egy erősen privilegizált helyzetben vagyok, és sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen minőségű alkotós anyagokat adhasson a gyerekének. Bár úgy lenne 🙁
Ezeket a termékeket mind ajándékba kaptuk a Miniarttól – ezúton is hálásan köszönjük őket!