Ritkán jut eszembe fejből mesélni. Nem is tudom, miért (pedig nyilván szeretek meséket kitalálni!) – épp emiatt jött nagyon jól, hogy a Moulin Roty magyarországi csapata küldött nekünk egy igazi, zsebméretű meselámpát! Most már aztán nincs mentség, irány a (fejből) mesélés!
Szörnyű ciki, DE: nem szeretek társasozni. Szerencsére viszont Cucuék nem hasonlítanak rám ebben, és az elmúlt félévben én is találtam néhány olyan társast, amit élvezni tudok, amikor elővesszük együttt – lássuk csak, melyikek is azok? 😉
Ez itt Vitéz. Vitéz, a bárány. Egy hatalmas csudapakkban érkezett, amit Nóra a debaba KRAFTtól. küldött nekünk – s azóta megtudtuk róla, hogy el tud számolni húszig (talán már tovább is?), ha felnő, dicső lovag szeretne lenni, és minden vágya egy fakard.
Hetek óta hatalmas tökök tarkítják a kerteket és kirakatokat minálunk – ennek örömére elő is vettem egyik kedvenc SZELLEMes mesejátékunkat! 👻
Annyit beszélek itt a két nagyobbik lurkó olvasási szokásairól, hogy úgy gondoltam, lassanként Samut is felemlegetném egy nyalintás erejéig – hiszen az én kis négyhónapos fiúbabám szintén “olvas” a maga cuki módján!
