Ritkán jut eszembe fejből mesélni. Nem is tudom, miért (pedig nyilván szeretek meséket kitalálni!) – épp emiatt jött nagyon jól, hogy a Moulin Roty magyarországi csapata küldött nekünk egy igazi, zsebméretű meselámpát! Most már aztán nincs mentség, irány a (fejből) mesélés!
Számos szülőpajtás vitatkozik manapság azon, mennyi önbizalmat érdemes egy gyerekbe nevelni. Nos, én nem vagyok nevelési szakember, szülőből is csak a gyakorló fajta – egyelőre viszont azt súgják az anyaösztöneim, legyen csak Cucuékban kellő önbizalom, hogy (csakúgy, mint Agócs Írisz bátor Micije) ők is úgy érezzék: bármikor megmenthetik a világot egy kis palántázással.
Ebben a csudavilágban szó szerint (is) el lehet veszni, legyen szó Lagúnavárosról, Operavárosról vagy Labirintusvárosról: a mértani részetességgel megrajzolt varázsterepek hemzsegnek a különböző feladatoktól, bőven túlmutatva az eddigi böngészőink feladványain. De hogyan is ismerkedtünk meg Pierre-el, Carmennel és a kalandjaikkal?
Mitől működik egy mondóka? Miben több, mint néhány összefűzött rímpár? Nem vagyok irodalmár, de van egy-két ötletem – ahogyan Samunak, ennek a mondókáskönyvnek az egyes számú rajongójának is 😉
Az elmúlt években saját szememmel láttam, hogy jobb minőségű anyagokból boldogabban alkotnak a gyerekeim… Szerencsére kiderült, nem vagyok ezzel egyedül – nézzétek csak, micsoda szuperségeket kaptunk a Miniarttól, hogy próbára tegyük vele a kreativitásunkat!
